fooldal bemutatkozas facebook blog partnerek kapcsolat referenciak

Anikó

Karácsony, miért fájsz?

 

Ez a nap is olyan, mint a többi. Kint hideg van, szomorkás minden. Az autómat befedte a hó. Nem készülök sehova. Úgy volt, hogy a mai napot a bátyáméknál töltjük, de a jeges utak miatt ezt elhalasztottuk. Itthon vagyok. Mandulás bejglit eszegetek, miközben a karácsonyfa fényeit nézem. Olajmécses illata tölti be a lakást, miközben valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés járja át a lelkemet. Elmerengek a mögöttem álló éven. És most elakadok az írásban… Annyira szélsőséges volt, hogy nem tudom, összességében jó volt-e vagy sem. Nagyon jó dolgok, sőt, csodálatos dolgok történtek velem. De legalább ugyanennyi rossz dolgot is megéltem. Hogy mi volt a jó? Befejeztem az iskoláimat, újra láthattam a családomat, felújíttattam az otthonomat, új, nagyon értékes barátok léptek az életembe. És mi volt a rossz? Egyetlen dolog jut csak az eszembe… Szembe kellett néznem az elmúlással. Egy nagyon régóta tartó, igaznak hitt barátság ok nélküli elveszítése fáj talán a legjobban. Nincs magyarázat, nincs miért… Tizenkét év után egyszer csak nincs több telefonhívás. Nincs több üzenet. Nincs több beszélgetés. És továbbra sincs magyarázat. Ellenségek vannak, akiknek nem tetszett ez a szoros kötelék. Ellenségek, akik nem fedik fel arcukat. Akik a háttérből ártanak. Gyáván, féreg módon… Minden jó dolog, minden jó érzés, ami történt velem, amit éreztem ebben az évben, elhalványul a mai napon. Eltompítja a felismerés, mely szerint a barátság, amit szentnek és sérthetetlennek hittem, csak nekem volt az… Ez így volt tegnap is. És azelőtt is. De ma valahogy jobban fáj… Mert ez a nap mégsem olyan, mint a többi…